Magyarország nyitólapja
nyitólapomnak
kedvenceimhez
Az oldal ismertetése
Fizika linkgyűjtemény linkjeinek képes leírásai - keresés a linkek között
részletek »

Fizika képes leírás

Képes leírás

Itt vagy: fizika.tlap.hu » Képes leírás
Keresés
Találatok száma - 128 db
A fény polarizációja

A fény polarizációja

Jól ismert, hogy a mechanikai hullámok esetén akkor beszélünk polarizált hullámról, ha a transzverzális hullámok rezgése egy jól meghatározható síkban zajlik le. A dipólsugárzással létrejött elektromágneses hullám (például rádióhullám) mindig polarizált, vagyis a hullámban rezgő. E vektorok mindenütt párhuzamos egyenesek mentén rezegnek. A polarizáció jelenségei: a polarizátor csak a függőleges rezgéseket engedi tovább, a második, optikailag aktív szűrő pedig elforgatja a rezgés síkját. Mivel a természetes fény sok atom spontán, rendezetlen hullámkibocsátásának eredménye - noha az egyetlen atom által kisugárzott hullám szintén polarizált -, benne egyenlő mértékben találhatók minden irányban rezgő E és B vektorok. A kettős törés és a polarizáció: A fény polarizációjával kapcsolatos első leírás Erasmus Bartholinus dán professzor nevéhez fűződik. Ő kereskedőktől kapott egy átlátszó kristályt, úgynevezett izlandi pátot (mészpátot), amelyen keresztülnézve meglepve tapasztalta, hogy a tárgyaknak kettős képe látszik. A kristályba belépő fény két sugárra bomlik, amelyek közül az egyik, az úgynevezett rendes vagy ordinárius sugár szabály szerint követi a törés törvényét, a másik, a rendellenes vagy extraordinárius sugár azonban nem...

A fényelhajlás optikai rácson, fény hullámhosszának meghatározása

A fényelhajlás optikai rácson, fény hullámhosszának meghatározása

A mérés elvi alapja: A rácsra vetített nyaláb a réseken elhajlik. Az elhajló sugarak olyan irányokban adnak (fő)maximumot, amelyek felé útkülönbségük a hullámhossz egész számú többszörösével egyenlő. Hullámhosszúság-méréshez ismernünk kell a rácsállandót. Ezt vagy mikroszkóp alatt (okulármikrométer, objektívmikrométer használatával) határozzuk meg, vagy ismert hullámhosszúságú fény elhajlási kísérletének adataiból számoljuk vissza. Eszközök: Lézer, mm-beosztású mérőléc vagy mérőszalag, ismert rácsállandójú optikai rács, ernyő. A mérés menete: A fényforrás (lézer) elé, a fénysugarakra merőleges síkú (pl.: 150/mm) rácsot helyezünk. A fényelhajlás következtében, a képernyőn megjelenő, két pont távolságát (az egyenes fénysugár és elhajlott fénysugár távolságát) és a lézer és képernyő távolságát lemérjük, majd az eredményeket lejegyezzük. A rácsállandó és a két pont távolságából (tangens szögfüggvénnyel) meghatározható az egyenes- és az elhajlott fénysugár által bezárt szöget. A szög és a rácsállandó ismeretében pedig kiszámolható a fénysugár hullámhossza...

A fizika rövid története

A fizika rövid története

Az emberek az ókorok óta próbalták megérteni az anyag viselkedését: miért esnek le az elengedett testek a földre, miért vannak a különféle anyagoknak különböző tulajdonságai, és így tovább. Ugyancsak misztikusak voltak számukra a Világegyetem jellemzői, mint például a Föld alakja, az égitestek, pl. a Nap és a Hold viselkedése. Sok, többségében helytelen elméletet állítottak fel. Nagy mértékben filozófiai terminusokban fektették őket, és soha nem ellenőrizték őket szisztematikus kísérletekkel. Voltak azonban kivételek és anakronizmusok, például Arkhimédész, a nagy görög gondolkodó a mechanika és a hidrosztika területén számos kvantitatív módon helyes következtetésre jutott. A 17. század elején Galilei volt az úttörője a fizikai elméletek kísérletekkel való igazolásának, ami a tudományos módszer kulcsa. Galilei számos helyes képletet alkotott a dinamikában, különösképpen a tehetetlenség törvényében. 1687-ben Newton publikálta Principia Mathematica c. művét (Philosophiae Naturalis Principia Mathematica = A természetfilozófia matematikai alapjai), amiben két átfogó és sikeres fizikai elméletét részletezte: Newton mozgástörvényeit, amiből a klasszikus mechanika fejlődött ki; Newton gravitációs törvényét amiben az alapvető kölcsönhatás gravitációt írja le. Mindkét elmélet jól egyezett a kísérletekkel...

Fizika magazin hírek
Sikerült a korábbinál pontosabban megmérni az elektron atomtömegét
Sikerült a korábbinál pontosabban... Német kutatóknak sikerült az eddiginél is pontosabban megmérniük az elektron atomtömegét. Az eredményekről a Nature című tudományos folyóirat legfrissebb számában megjelent tanulmányt értékelve Edmund Myers, a Floridai Állami Egyetem fizikusa úgy fogalmazott, hogy a mérések jelentős technikai előrelépést jelentenek, a kutatóknak ugyanis sikerült...
A CERN főigazgatója: a részecskefizika lenyűgözi az embereket
A CERN főigazgatója: a részecskefizika... Pietsch Judit, az MTI különtudósítója jelenti: A CERN-ben folyó tudományos...
Magyar tanulmány a kvantummemória használatának eredményeiről a Nature Nanotechnology folyóiratban
Magyar tanulmány a kvantummemória... A korábbi megoldásokhoz képest nagyságrendekkel megnövekedett a...
A fizika története az ókortól a mechanika kialakulásáig

A fizika története az ókortól a mechanika kialakulásáig

A fizika története az ókortól a mechanika kialakulásáig: online megtekinthető bemutató. A tudománytörténet-írás története: pozitivista tudománytörténeti iskolák, a marxista tudománytörténészek, tudománytörténeti felfogások a XX. század második felében. A reneszánsz fizika: A bolygópályák kutatása (Kopernikusz, Kepler). Fizika és vallás (Galileitől napjainkig). A kísérlet és elmélet kölcsönható fejlődése a mechanikában, hőtanban, fénytanban...

A gravitációról

A gravitációról

A gravitáció átgondolásának szükségessége: A legutóbbi 1,-1,5 évtizedben nyilvánosságra vagy felismerésre került kutatási és kísérleti eredmények arra utalnak, hogy feltétlen szükségessé vált a gravitáció kérdésének alapos átgondolása, felülbírálata, eddigi vele kapcsolatos nézeteink és jelenleg elfogadottnak tartott megállapításaink problémáinak megoldása, vagy legalább is azok pontos megfogalmazása. A kérdés fontossága nyilvánvaló, hiszen világegyetemünk egyik legalapvetőbb jellemzője a gravitáció. Csak ennek pontos és helyes ismeretében remélhetjük univerzumunk, vele törvényeinek a megismerését. A huszadik század egyik legkiemelkedőbb tudományos alkotása volt az általános relativitáselmélet, mely gyakorlatilag éppen ezt a kérdést igyekezett tisztázni. Nem Einsteinen múlott, hogy nem sikeredett tökéletesre, hiszen az elmélet napvilágra kerülését követően számos új, annak születése idején még ismeretlen információ jutott a birtokunkba, melyeket lehetetlen volt előre belátni. Végeredményben, mondhatni a kvantumfizika majdnem teljes egésze az óta jött létre, bár Einstein éppen ebbéli munkásságáért kapta meg a Nobel-díjat. Tisztában vagyok vele, hogy jelenleg úgy a csillagászok, mint az asztrofizikusok jelentős része lezártnak, megoldottnak tekintik a kérdést...

A hőmérséklet és a hőtágulás

A hőmérséklet és a hőtágulás

A hőtan a testeknek azoknak a tulajdonságaival foglalkozik, mait a köznapi szóhasználatban forró, meleg, langyos és ehhez hasonló kifejezésekkel jelölünk. Az anyagok hőmérsékletéről idegvégződéseinken át kapunk információt. Ez a hőérzet, ami nem pontos. A hőmérséklet jele t. A hőmérséklet mérésére általában a folyadékok hőtágulását használják fel. A XVIII. század elején Andreas Celsius svéd fizikus egy üvegtartályba higanyt tett, és a csövet jégbe mártotta. Megjelölte a higanyszintet, és megadta a Celsius-féle hőmérsékleti alappontját, a 0 Celsius fokot. A másik alappontot a forrásban lévő vízbe mártott hőmérő mutatja meg, 100 Celsius fok. A két alapponthoz tartozó higanyszintek közötti távolságot 100 egyenlő részre osztva kapjuk az 1 Celsius fokot. Ennek a hőmérőnek előnye, hogy könnyen elérhető alappontokat használ, de hátránya, hogy magas fokon a higany felforr, alacsony hőmérsékleten pedig megfagy. 1714-ben Gabriel Fahrenheit is készített hőmérőt. Nála a jég 32 fokon olvad, a víz 212 fokon forr. Lord Kelvin is készített hőmérsékleti skálát. A jég olvadáspontja ezen a skálán körülbelül 273 fok, a víz forráspontja kb. 373 fok. A köznapi életben a legelterjedtebb a Celsius-skála, de az angolszász területeken még ma is használják a Fahrenheit-skálát...

A hőtan I. és II. főtétele

A hőtan I. és II. főtétele

A testek termikus kölcsönhatása során a melegebb test lehűl, a hidegebb pedig felmelegszik: azt mondjuk, hogy az egyik test belső energiája csökken, a másiké pedig növekszik. T 0 hőmérsékleten minden test rendelkezik belső energiával...

A magashőmérsékletű szupravezetés néhány elméleti vonatkozása

A magashőmérsékletű szupravezetés néhány elméleti vonatkozása

A magashőmérsékletű szupravezetés létezését már 1950 óta több elméleti szakember is előre jelezte. Már ebben az évben Superfluids című könyvének bevezetőjében London tette fel azt a kérdést, hogy 'előfordulhat-e szuperfolyékony jellegű állapot bizonyos olyan makromolekulákban, amelyek biokémiai reakciókban is fontos szerepet játszanak'. Little 1964-ben közölt egy cikket amelyben magas (szoba-) hőmérsékletű szupravezetés létezését. jósolta meg olyan mozgékony elektronokat tartalmazó hosszú láncokban, amelyeknek oldalláncaiban lokalizált elektronok vannak. Az ilyen lokalizált állapotok polarizációját első rendben az ún. 'virtuális excitonok' segítségével írhatjuk le ('a magashőmérsékletű szupravezetés exciton elmélete'), amelyek ugyanazt a szerepet töltik be, mint a fononok a szupravezetés megszokott elméletében. Így aztán a BCS-típusú elméletek erre az esetre is alkalmazhatók, de az (me/Mnukleon) = 1840 tömegarány következtében az átmeneti hőmérsékletet Little 2000 K körüli értékre becsülte. Két fontos ellenérv szól az előbbi elmélet ellen. Először is - ahogy azt több szerző is hangsúlyozta - egydimenziós rendszerekben a termodinamikai fluktuációk zavaró hatása miatt hosszú távú rendezettség nem alakulhat ki...

A modern fizika születése

A modern fizika születése

A debreceni tudományegyetemen 1923-ban állították fel az Orvoskari Fizikai Intézetet. Ezt tekintik anyaintézetnek a későbbi debreceni egyetemi és akadémiai fizikusok, bár fizikaoktatás a bölcsészkaron is folyt. Első vezetője Wodetzky József (1872-1956) professzor lett, aki 1930-ban az egyetem botanikus kertjében csillagvizsgálót létesített. (Ennek a helyére került 1958-ban az MTA Napfizikai Obszervatóriuma.) Wodetzky József 1933-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem csillagászati tanszékére távozott, és Gyulai Zoltán lett a Fizikai Intézet vezetője. Gyulai Zoltán (1888-1968) Tangl Károly és Pogány Béla tanítványa volt. 1924 és 1926 között Wichard Pohl professzor meghívására Göttingenben a kristályok optikai, elektromos és fényelektromos tulajdonságait tanulmányozta. 1926 nyarán részt vett a német fizikusok ülésén a Harz hegységben, ahol Heisenberg bejelentette, hogy megalkotta a kvantummechanikát. Nem sokkal ezután Gyulai kísérlettel bizonyította a fényelektromosság kvantumszerűségét. A kristálynövekedés témakörében megalkotta az ún. Gyulai-féle átmeneti határréteg elméletet, majd a tűkristályok vizsgálatában mélyedt el...

Hirdetés
A mozgási és helyzeti energia, az energia-megmaradás törvénye

A mozgási és helyzeti energia, az energia-megmaradás törvénye

A mozgási és helyzeti energia, az energia-megmaradás törvénye: A munkavégző képességet energiának nevezzük. Ha ez a képesség a mozgásból adódik, mozgási vagy kinetikus energiáról beszélünk. A mozgási energia mértéke egyenlő az erő és az út szorzatával. Minden felemelt tárgynak van munkavégző képessége, helyzeti energiája. Ez a helyzeti energia egyenlő azzal a munkával, amit akkor végzünk a gravitációs erő ellenében, amikor a testet az adott szintre felemeljük. A helyzeti energia mértéke egyenlő a test tömegének, a gravitációs gyorsulásnak és a magasságnak a szorzatával. Az energia-megmaradás törvénye igen fontos: energia nem vész el, csak átalakul. Rugalmasság: Az anyagokat három csoportba szoktuk osztani halmazállapotuk szerint. Vannak testek, melyek alakja és térfogata aránylag nehezen változtatható meg, ezek a szilárd anyagok. A szilárd anyagok térfogata gyakorlatilag állandó. A folyékony anyagok térfogata szintén állandó, alakjuk viszont könnyen változik, attól függően, hogy milyen edénybe tesszük őket. A folyadékok térfogata állandó, de alakja nem. A légnemű anyagoknak sem az alakja, sem a térfogata nem állandó. A szilárd anyagok egy részénél az alakváltoztató erő megszűnte után a test rövid idő alatt visszanyeri eredeti alakját, ilyenkor rugalmas alakváltoztatásról beszélünk, minden egyéb esetben az alakváltoztatás rugalmatlan...

A relativitáselmélet és a sötét energia

A relativitáselmélet és a sötét energia

Sötét anyag és sötét energia - a csillagászok ezeket a neveket adták két olyan fizikai hatásnak, melyek korunk egyik legnagyobb tudományos rejtélyét jelentik. Az elméletek száma egyre csak nő. 1980-ban jelent meg Vera Rubin amerikai csillagász cikke a galaxisok forgásával kapcsolatban. Rubin kimutatta, hogy a galaxis magjától távolabb keringő csillagok sebessége nem csökken úgy, ahogyan azt a Newton-törvények érvényesülése esetén elvárhatnánk. (Közismert, hogy a Naprendszerben a Naptól távolabbi bolygók keringési periódusa ugyanakkor jóval kisebb a Naphoz közelebbi bolygókéhoz képest.) A jelenség úgy magyarázható, ha a galaxisokat még kitölti valamilyen anyag. Az anyagot sötét anyagnak nevezték el, mivel napjainkig semmilyen megfigyelési módszerrel nem sikerült közvetlenül kimutatni. Gravitációs hatása azonban egyértelműen utal létezésére. A sötét energia kérdése a világegyetem tágulásával függ össze. Néhány évvel ezelőtt váratlan felfedezést tettek a kozmológusok: kiderült, hogy az ősrobbanás óta táguló univerzum egyre gyorsabban fúvódik fel. De vajon mi okozza ezt a gyorsító hatást? A kérdés egyelőre nyitott, a keresett jelenség okozóját a csillagászok sötét energiának nevezték el. A sötét energia valóban csak egy elnevezés, nem ismert energiafajtáról van szó - hatása ugyanakkor ennek is megfigyelhető...

A szupravezetés

A szupravezetés

Amint tudjuk, fémek elektromos ellenállása normális hőmérsékleten a hőmérséklettel nő és ezt a tapasztalatot az elmélet is. igazolja. Már Drude és Lorentz klasszikus elektronelmélete szerint is az ellenállás az abszolút hőmérséklet négyzetgyökével arányos. Persze, ez a klasszikus elmélet ma már teljesen elavult, azonban az elektromos ellenállásnak modern hullámmechanikai elmélete szerint is, amely Blochtól származik, normális hőmérsékleten az ellenállás az abszolút hőmérséklettel, míg igen alacsony hőmérsékleten ennek ötödik hatványával arányos. Ezen elméleti eredményeket a kísérletek igazolják is olyan mérvben, amint ez várható ; tudjuk ugyanis, hogy a fémek elektronelmélete csak egy ideális határesetet tárgyal (mely szerint szabad elektronok mozognak egy periódusos erőtérben) és ezért az eredményei inkább csak kvalitatívek. Tény azonban, hogy a fémek ellenállása alacsony hőmérsékleten a hőmérsékletnek egy magasabb hatványával arányos. Ha tehát extrapolálunk az abszolút zéruspontra, ott az ellenállásnak el kell tűnnie...

A transzformátor

A transzformátor

A transzformátor egy villamos gép, amely két áramkör között, elektromágneses úton energiát közvetít. A két áramkör közül azt, ahonnan az energia érkezik, primer áramkörnek, vagy primer oldalnak nevezzük, a másik áramkör a szekunder áramkör vagy szekunder oldal. Mozgó alkatrészt nem tartalmaz. Működése során a transzformátor primer oldalán a váltakozó áram a nyitott vagy zárt vasmagban váltakozó mágneses fluxust kelt, ami a szekunder áramkörben feszültséget indukál. A szekunder oldalra villamos terhelést kapcsolva megindul a szekunder áram, és ezzel valósul meg az energiaátvitel. A működés alapfeltétele a primer oldali váltakozóáramú táplálás, mivel csak a változó mágneses fluxus képes a szekunder oldalon feszültséget kelteni. A működési alapelvekből adódik az is, hogy a két áramkörben a frekvencia azonos, míg a primer és szekunder oldali feszültségek aránya igen jó közelítéssel a megfelelő oldali tekercsek menetszámainak arányával egyezik meg. A transzformátorok hatásfoka a gyakorlatban is közel 100%, így a primer és szekunder oldali teljesítmények szinte megegyeznek. Ebből adódik, hogy a primer és szekunder oldali áramok aránya nagyon jó közelítéssel a menetszámáttétel reciprokával arányos...

Albert Einstein

Albert Einstein

Einstein Albert ✡ Németországban született zsidó fizikus, *1879. 1909-ben a zürichi egyetem, 1910-ben a prágai egyetem. 1912-ben a zürichi műegyetem, 1913-tól 1933-ig a berlini Kaiser Wilhelm Institut der Physik igazgatója volt. 1913-ban a porosz Akadémia tagja lett és mint ilyen adott elő a berlini egyetemen. 1932-ben az amerikai princetowni egyetem tanárává nevezték ki, 1933-ban Párizsban adott elő, azóta Princetownban él. A nemzeti szocializmus uralomrajutása után politikai magatartása miatt a vagyonát elkobozták s 1934-ben megfosztották állampolgárságától. E. korunk legismertebb fizikusainak egyike. Fontosak a kapillaritásra vonatkozó elméleti vizsgálatai, 1906-ban Smoluchowskival együtt kidolgozta a Brown féle mozgás elméletét, (E. formula és törvény, E. Fokker-egyenlet; egyik felfedezője az E.-de Haas-féle jelenségnek. Kidolgozta a szilárd testek fajhőjének az elméletet; a 'foton' fogalmának hővezetésével megoldotta a fényelektromos hatás magyarázatát, (E. egyenlet), levezette a sugárzás törvényeit stb. Legnagyobb alkotása a sokat támadott relativitási elmélet, melyet 1905-ben kezdett kidolgozni; elméleti munkásságáért kapta meg 1921-ben a fizikai Nobel díjat...

André Marie Ampére

André Marie Ampére

1775. január 22-én született Lyonban. Apja jómódú kereskedő volt, aki nagy gonddal nevelte és neveltette fiát. Az élénk eszű, érdeklődő, 13 éves ifjúra különösen a Nagy Francia Enciklopédia volt hatással, már tizennégy éves korában lelkesedve olvasta végig mind a húsz kötetet. Ezek keltették fel érdeklődését a természettudományok, a filozófia iránt. A természettudományok iránti érdeklődése felszínre hozta a matematika szépségének a felfedezését is. Apja nagy könyvtára is segítette, hogy elsajátítsa a számelmélet elemeit, de itt nem állt meg, hanem szülei rosszallása ellenére, áttanulmányozta Eukleidész Elemek című könyvének több fejezetét is. Amikor a házi könyvtárban felfedezte Euler és Daniel Bernoulli latin nyelvű műveit, önszorgalomból megtanult latinul. Ifjúként érte 1789-ben a francia forradalom. 1793-ban apjára ráfogták, hogy arisztokrata, és kivégezték. A 18 éves fiatalemberre, aki különben meg volt győződve a forradalom helyességéről, e szörnyű csapás bénítólag hatott, elvesztette érdeklődését minden iránt. A letargikus állapotból Rousseau botanikai levelei és a római költők (Horatius) olvasása szabadította ki. 1796-ban megismerkedett Julie Caronnal, akit feleségül szemelt ki. A házassághoz azonban állásra volt szüksége, azért Lyonban magántanítással kezdett foglalkozni, majd 1801-ben Bourg városában a kerületi központi iskola fizikatanára lett...

Arisztotelész

Arisztotelész

A thrákiai Sztageirosz városában született. Apja, Nikomakhosz a makedón uralkodó orvosa, korán meghal, a fiút nagybátyja neveli. Ie. 367-ben Athénba utazik és az Akadémia tanulója lesz 20 éven keresztül Platón haláláig. Itt megismerkedik a platóni bölcselettel és közben tudományos kutatást is végez. Ezt követően elhagyja Athént és Atarneuszba megy, ahol az uralkodó unokahúgát veszi feleségül.(állítólag született egy törvénytelen gyermeke is Nikomakhosz -neki írja a Nikomakhoszi Etikát) Ezután 2. Philliposz kérésére fiát, Nagy Sándort neveli. Kettejük kapcsolatát, egymásra gyakorolt hatásukat sokféleképpen értelmezték. De Plutharkosz szerint kezdetben Alexandrosz nem kevésbé szerette mesterét, mint az apját. Hiszen az apja adott neki életet, de Arisztotelész tanította meg nemesen élni. Későbbbizalmatlan lett iránta, elhídegedettt tőle. De bölcselet iránt érzett szenvedélye sohasem veszett ki lelkéből..Ie. 335 megalapítja iskoláját a Lükeiont. (Lyceum) Nevét Apollón isten Lükeiosz ligetéről kapta, ahol működött. Arisztotelész és tanítványait peripatetikoszok megnevezéssel is illették (peripatosz-sétálóhely). Tanítványait 2 csoportba lehet osztani: 1, akromatikusok (beavatottak) vagy ezoterikusok(bentlakók) 2, exoterikusok(csak néhány előadásra járnak be meghallgatni) A Lükeionban hatalmas könyvtárat rendezett be és sokoldalú tudományos munkásságot fejtett ki...

Arkhimédész

Arkhimédész

Arkhimédész görög fizikust és matematikust ma is az ókor egyik legnagyobb tudósának tartjuk. A mai Szirakuzában élt Szicília szigetén, amelyet görög telepesek alapítottak. Rokonságban volt Hieron szirakuzai királlyal. Alexandriában, az akkori világ egyik legnagyobb kultúrközpontjában tanult, életének nagy részét szülővárosában töltötte. Főleg matematikával és fizikával foglalkozott, de sok technikai találmánya is volt. Gépei miatt a mechanika atyjának lehet tekinteni. Arkhimédészről, korának egyik legnagyobb tudósáról, életéről és haláláról több legendás történet maradt fenn. A rómaiak hadjárata idején minden tudásával védte városát, hadigépeinek nagy szerepe volt Szirakuza védelmében. A várost végül is elfoglaló római katonák ölték meg, pedig tanítványai figyelmeztették az életét fenyegető veszélyre. Jellemző rá, hogy ekkor ezt válaszolta: 'Megölhetnek, de ártani nem tudnak nekem!' Amikor Szirakuza árulás következtében elesett, egy római katona szúrta le a homokba rajzolgató, gondolataiban elmélyült tudóst, annak ellenére, hogy Marcellus, a rómaiak hadvezére utasítást adott a nagy tudós életének megkímélésére. Talán az ingerelte fel a római harcost, hogy Arkhimédész rászólt, mikor berontott hozzá: 'Ne zavard köreimet.'

Tuti menü