Magyarország nyitólapja
nyitólapomnak
kedvenceimhez
Az oldal ismertetése
Halmazállapotok és hőjelenségek képes leírás - Fizika.tlap.hu
részletek »

Halmazállapotok és hőjelenségek - Fizika.tlap.hu

Képes leírás

Itt vagy: fizika.tlap.hu » Halmazállapotok és hőjelenségek
Keresés
Találatok száma - 10 db
A hőmérséklet és a hőtágulás

A hőmérséklet és a hőtágulás

A hőtan a testeknek azoknak a tulajdonságaival foglalkozik, mait a köznapi szóhasználatban forró, meleg, langyos és ehhez hasonló kifejezésekkel jelölünk. Az anyagok hőmérsékletéről idegvégződéseinken át kapunk információt. Ez a hőérzet, ami nem pontos. A hőmérséklet jele t. A hőmérséklet mérésére általában a folyadékok hőtágulását használják fel. A XVIII. század elején Andreas Celsius svéd fizikus egy üvegtartályba higanyt tett, és a csövet jégbe mártotta. Megjelölte a higanyszintet, és megadta a Celsius-féle hőmérsékleti alappontját, a 0 Celsius fokot. A másik alappontot a forrásban lévő vízbe mártott hőmérő mutatja meg, 100 Celsius fok. A két alapponthoz tartozó higanyszintek közötti távolságot 100 egyenlő részre osztva kapjuk az 1 Celsius fokot. Ennek a hőmérőnek előnye, hogy könnyen elérhető alappontokat használ, de hátránya, hogy magas fokon a higany felforr, alacsony hőmérsékleten pedig megfagy. 1714-ben Gabriel Fahrenheit is készített hőmérőt. Nála a jég 32 fokon olvad, a víz 212 fokon forr. Lord Kelvin is készített hőmérsékleti skálát. A jég olvadáspontja ezen a skálán körülbelül 273 fok, a víz forráspontja kb. 373 fok. A köznapi életben a legelterjedtebb a Celsius-skála, de az angolszász területeken még ma is használják a Fahrenheit-skálát...

A hőtan I. és II. főtétele

A hőtan I. és II. főtétele

A testek termikus kölcsönhatása során a melegebb test lehűl, a hidegebb pedig felmelegszik: azt mondjuk, hogy az egyik test belső energiája csökken, a másiké pedig növekszik. T 0 hőmérsékleten minden test rendelkezik belső energiával...

Az abszolút hőmérsékleti skála

Az abszolút hőmérsékleti skála

A hőmérséklet meghatározása már régóta a fizika tudományának legfontosabb kérdései közé tartozik. Ennek megfelelően nagy figyelem övezi, és - különösen az utóbbi években - igen gondos és minden részletre kiterjedő kísérletek tárgya; így jelenleg a probléma olyan teljes gyakorlati megoldásának birtokában vagyunk, amilyen a legpontosabb vizsgálatok számára is megfelel. A hőmérséklet-mérés elmélete azonban távolról sincs még ilyen kedvező állapotban. A hőmérsékleti skála előállításakor követendő elv első látásra nyilvánvalónak tűnhet, hiszen arra gondolhatnánk, hogy a tökéletes hőmérő a hő azonos növekményeit a hőmérséklet azonos emelkedéseivel jelzi, s az utóbbiak a hőmérsékleti skála számozott osztásaiból olvashatók le. Kísérletekkel alátámasztott tényként ismerik el azonban (a testek fajhőinek változásai miatt), hogy ilyen feltétel mellett a hőmérséklet-mérés lehetetlen, és semmilyen elgondolásunk sincs, amelyre abszolút hőmérsékleti skálát alapozhatnánk. A minden anyagi tulajdonságtól független abszolút skála létrehozása után a legfontosabb feladat olyan önkényes hőmérséklet-mérési rendszer rögzítése, amely szerint a különböző kísérletekben, különböző helyeken és körülmények között végzett mérések eredményei pontosan összehasonlíthatók.

Fizika magazin hírek
Sikerült a korábbinál pontosabban megmérni az elektron atomtömegét
Sikerült a korábbinál pontosabban... Német kutatóknak sikerült az eddiginél is pontosabban megmérniük az elektron atomtömegét. Az eredményekről a Nature című tudományos folyóirat legfrissebb számában megjelent tanulmányt értékelve Edmund Myers, a Floridai Állami Egyetem fizikusa úgy fogalmazott, hogy a mérések jelentős technikai előrelépést jelentenek, a kutatóknak ugyanis sikerült...
A CERN főigazgatója: a részecskefizika lenyűgözi az embereket
A CERN főigazgatója: a részecskefizika... Pietsch Judit, az MTI különtudósítója jelenti: A CERN-ben folyó tudományos...
Magyar tanulmány a kvantummemória használatának eredményeiről a Nature Nanotechnology folyóiratban
Magyar tanulmány a kvantummemória... A korábbi megoldásokhoz képest nagyságrendekkel megnövekedett a...
Boyle-Mariotte-törvény

Boyle-Mariotte-törvény

A Boyle-Mariotte-törvényt kísérleti tapasztalat útján alkották meg, ideális gázok speciális állapotváltozásainak leírására. Azt mondja ki, hogy adott gázmennyiség nyomásának és térfogatának szorzata állandó, ha a hőmérséklet nem változik: pv = állandó A gáz két állapotát állandó hőmérsékleten összehasonlítva a következő összefüggés adódik: p1v1 = p2v2 Ezt az állapotváltozást a p-V diagrammon ábrázolva és az azonos hőmérsékleten mért értékek pontjait összekötve az ismert hiperbolaívek, az úgynevezett izotermák jelennek meg. Ha a gázok hőmérsékletét (T) nem tekintjük állandónak, akkor az általános gáztörvény definícióját kapjuk.

Gáz

Gáz

A gáz forma az anyag egy halmazállapota. Mint a folyadékok, a gázok is fluidumok: képesek áramlani és nem állnak ellent a deformációnak, habár van viszkozitásuk. A folyadékokkal ellentétben a gázok nem öltik fel az őket tartalmazó test formáját, hanem igyekszenek az általuk elfoglalt teret kitölteni. A gázokban meglévő kinetikus energia a második legnagyobb a halmazállapotok között (a plazma után). Ezen magasabb kinetikus energiaszint miatt a gázok atomjai és molekulái visszapattannak az őket tároló anyag felületéről, és egymásról. Ez a folyamat a kinetikus energia növelésével erősödik. Elterjedt tévhit, hogy a gázok nyomását a gázmolekulák egymásnak ütközésével magyarázzák, de valójában csupán véletlenszerű sebességük elegendő a nyomás értékének meghatározásához. A kölcsönös ütközések csupán a Maxwell-Boltzmann eloszlás megalapozásához voltak fontosak. A gáz szó valószínűleg egy flamand kémikustól ered, a káosz görög szó flamand kiejtését írta így le.

Halmazállapot

Halmazállapot

Az anyagok lehetséges állapotai, a fizikai körülményektől (nyomás, hőmérséklet) függően. Az anyagokat általában a normál körülmények között jellemző állapotuk alapján soroljuk be szilád, folyékony vagy gáz, illetve plazma halmazállapotba. A szilárd anyagoknak meghatározott alakjuk és térfogatuk van. A legtöbb szilárd anyag valamilyen kristályos szerkezetű. A folyékony anyagok alakja változó, térfogata állandó. Térfogatuk igen nagy nyomás esetén is csak nagyon kis mértékben változik. A gázoknak (légnemű anyagoknak) sem meghatározott alakjuk, sem meghatározott térfogatuk nincs. Kitöltik a rendelkezésre álló teret, nyomás hatására térfogatuk csökken. A plazmaállapotban lévő anyag ionizált magas hőmérsékletű gáz. Elektronokból és pozitív ionokból áll. Kifelé általában elektromosan semleges. Az egyes halmazállapot-változások az adott címszónál megtalálhatók részletesebben: olvadás, forrás, fagyás, lecsapódás és szublimáció...

Halmazállapot-változások, fajhő

Halmazállapot-változások, fajhő

Négy halmazállapota lehet egy anyagnak: szilárd, cseppfolyós, légnemű, plazma. Ezek közül az első három fordul elő leggyakrabban. A szilárd testek kristályos szerkezetűek. Alakjuk, és térfogatuk állandó. A részecskéik rezgő mozgást végeznek. Nagyobb hőmérsékleten intenzívebb lesz ez a mozgás. A folyadékok alakja változó, de térfogata állandó, és nem sokban különbözik a szilárd anyagétól. A részecskék között kohéziós erők vagy más néven Van der Waals-féle erők hatnak. A részecskék úgy helyezkednek el, mint sok egymáson gördülő golyó. Érintkezéskor vonzzák, összenyomáskor pedig taszítják egymást. A légnemű anyagok (gázok) alakja, és térfogata is változó. A részecskék kitöltik a rendelkezésre álló teret. A fallal, vagy egymással való ütközésig egyenes vonalú egyenletes mozgást végeznek. (lásd: kinetikus gázmodell; 6. tétel) Gőznek nevezzük, mikor egy gáz nem az ideális gázokhoz hasonlóan viselkedik, mivel közel van a forrásponthoz, vagy a kritikus állapothoz...

Hőmérséklet

Hőmérséklet

A hőmérséklet az anyagok egyik fizikai jellemzője, állapothatározó. Változása szorosan összefügg az anyag más makroszkopikus tulajdonságainak változásával. E jellemzőt az ember elsősorban tapintás útján, a hőérzettel észleli, másodsorban hőmérő segítségével. A hőtan, más néven termodinamika tudományának egyik alapfogalma. A hőmérséklet az intenzív mennyiségek közé tartozik, tehát nem additív, két test között hőáramlással kiegyenlítődésre törekszik. Fizikai szempontból a hőmérséklet az anyagot felépítő részecskék átlagos mozgási energiájával kapcsolatos mennyiség. A részecskék egy szabadsági fokra (például egy kitüntetett irányú mozgásra) jutó mozgási energiájának hosszabb időtávon mért átlaga T hőmérsékleten kT, ahol k a Boltzmann-állandó. Hangsúlyozzuk tehát, hogy a hőmérséklet egy olyan fizikai mennyiség, amit per definitionem arányosnak választottak az anyagrészecskék kinetikus energiájával, és a k arányossági tényező, a Boltzmann-állandó, a választott skáláink miatt lesz 1,380 6505(24) ·10;23 joule/kelvin értékű. Látszik, hogy a hőmérséklet statisztikus fogalom, ilyen szempontú leírása a statisztikus fizika témakörébe tartozik...

Hősugárzás

Hősugárzás

A hő terjedésének azon módja, midőn az nem részecskéről részecskére halad a testekben, hanem a fény módjára rendkivüli gyorsasággal hatol keresztül a közegeken (p. levegőn, vizen stb.). A Nap melege is sugárzás utján jut a Földre, anélkül, hogy a levegőt észrevehetőleg melegítené. A hősugarak melegítő hatása csak akkor kezdődik, ha azok vmely testre esnek, mely azokat elnyelni képes. Hogy ez igy van, arról meggyőződhetünk, ha fütött kályha felé fordulunk. Arcunk hőt érez, de ezen hőérzet rögtön megszünik, mihelyt a kályha elé ellenzőt teszünk. A kályha melege ugyan ezentul is fölmelegíti a szoba levegőjét, de e fölmelegítés már csak a meleg levegő áramlása által történik. A kályhától közvetlen sugárzás által keltett hőérzet egészen más. A sugárzó hő egyenes irányban halad a levegőn keresztül, épp ugy, mint a fény az átlátszó testeken. A meleg testből kiáramló hősugarak lehetnek világítók és sötétek. A fütött, de nem izzó kályha, melegített fémgolyó, forró vizzel telt edény stb. sötét hősugarakat bocsátanak ki; a nap s a lánggal égő testek világítókat. E kétféle sugarakkal szemben a testek nem viselkednek egyformán. Igy p. az ablak üvege átbocsátja a nap világító és melegítő sugarait, de a kályha sötét hősugarait visszatartja. A kősólemez ellenben az utóbbiakat is átbocsátja. A hősugarakat tükrök is visszaverik, prizmák, lencsék megtörik, mint a fénysugarakat...

Hirdetés
Hővezetés

Hővezetés

A hő terjedésének azon módja, midőn az a testekben részecskéről részecskére halad. H. szempontjából a testek nagyon különbözők. Mig p. az egyik végén lángba tartott fémpálca egész hosszában gyorsan felmelegszik s a második végén is forró lesz, addig fapálca (p. gyujtó) ujjunkig éghet a nélkül, hogy a meleg tovaterjedését éreznők. Legrosszabbul vezetik a hőt az állat- és növényországból való laza szerkezetü testek, mint p. fa, hamu, szalma, selyem, tollak, gyapju, hajzat. Jobb hővezetők a kövek, üveg, porcellán. A legjobb hővezetők általában a fémek, de ezek közt is nagy a különbség. Ha p. két egyforma méretü rudat veszünk elő, az egyiket rézből, a másikat vasból s azokat vizszintes helyzetben ugy függesztjük fel, hogy egyik végökkel érintkezzenek, azután alul viasszal egyenlő távolságban fagolyócskákat ragasztunk a rudakhoz, azt fogjuk az érintkezési hely melegítésekor tapasztalni, hogy a rézrudon ugyanolyan időben több golyó esik le, mint a vasrudon. A hő tehát a rézrudban gyorsabban terjed, mint a vasrudban. A szilárd testek H.-e belső és külső. Ha t. i. a test oly burkolattal volna körülvéve, mely a hőt át nem bocsátja, akkor a hő csupán a test belsejében haladna rétegről-rétegre...

Tuti menü